Szimplának éppen nem nevezném, nagyon egyedi szerintem a belső tér, szerintem nagyszerű hely a mai napig.

Kisé retró hangulatú,de kifejezetten jó hely.Nagyon jó kikapcsolódási és szórakozási lehetőség.

Nagyon szuepr, hangulatos, hely, nagyon tetszika kialakítása és a hangulata az ehgésznek egészen megnyerő. A Kávéház dolgozói nagyon kedvesek és készségesek. A kávéjuk valami isteni, mindenki megtalálhatja a kedvére valót a kínálatból. Érdekes de jó helynek hallottam de nem bántam meg hogy elmendtem, mert nagyon jól éreztem magam. Ajánlom mindeki figyelmébe!

Mióta nagytestvére, a Szimplakert átvette az uralmat, azóta mi is kevesebbet járunk a "kicsi szimplába", ahogy régen neveztük. A fél fiatalságomat itt töltöttem: suli után beültünk egy kávéra, kakaóra, bodzaszörpre vagy forralt borra tanulni, beszélgetni, gyufavárat építeni. Sokszor fél napokat is eltöltöttünk itt: a hely az első régi, igazi romkocsmája Budapestnek, rozoga faszékekkel, süppedős fotelekkel, csálé állólámpákkal és recsegő falépcsővel. A kicsi Szimpla alagsora trükkösen össze van kötve a mellette található Dupla étteremmel, ahol régen rettentő finomakat ettünk. Mostanában ritkábban járok ide, mert meg is drágult kissé, de mikor igen, akkor örömmel tapasztalom, hogy nem változott sem hangulatában, sem személyzetében a régihez képest - habár bizonyos részei megújultak (főleg az alagsorban történtek nagy változások) a Szimpla akkor is a régi lelkizések, iszogatások és csocsózások máig fennálló emléke számomra.

Nagyon tuti hely, ötletes, egyedi belső kialakitás, hangulatos, talán a fűtésen még lehetne javitani de nyilván egy ekkora helyet nem lehet befűteni. Ajánlom mindenkinek aki kiváncsi például különböző retro használati eszközökből hogyan néz ki a lámpa... :D

Legendás hely ez. A nemzetközi szinten is ismert, budapesti romkocsma kultúra talán legelső helyszíne. Amikor először jártam itt, az alagsorban eltévedtem. Nem tudom, hogyan eshetett meg a dolog, minden esetre ez az első élményem a Szimplával kapcsolatban. A szanált asztalok, nyekergő fotelek kiégetett lámpaernyők és az akkoriban még mindent beborító dohányfüst keveréke volt ez a hely. Egyetemisták, fiatal művészek, és olyanok, akik az alagsorban eltévednek, töltik meg a helyet estéről estére. Mostanra megdrágult. Minden esetre, akit e hely szelleme megérintett, az minden más romkocsmát a Szimplához hasonlít.

A Szimplában először Nickkel, az Új-Zélandi ismerősömmel voltam. (Ő mondta nekem ezt a helyet!) Itt találkoztunk először kettesben... (Csak mert előtte nap ittasan kiválóan beszéltem angolul, felbátorodtam a találkozóra.) Szótárral és angol-mondatos-csevegő könyvvel érkeztem a Kávézóba. Pöttyös bögrés tea, mellé egy kis Győri keksz és már ballagtam is fel a sötét, recsegős lépcsőn. A fenti rész nagyon hangulatos, mint egy kis galéria. Kopott fotelek, lámpák, firkák a falon, kis asztalok, melyekből nemhogy a helyiségben, de az országban nem találunk még egyet. A találkozónak azért volt ez a legjobb helyszíne, mert csöndes volt és nem is volt tele (kora délután). A homályban és a nyugodtságban sokkal jobban tudtam koncentrálni a beszélgetőpartneremre, akit ma már jóbarátomnak hívhatok. :)

A Szimpla napjainkra legendává vált, a budapesti romkocsmakultúra bölcsőjévé. Azon kevés helyek egyike, melyeket még ma is elsők között említek, ha a törzshelyeimről kérdezősködnek: noha már korántsem járok annyit ide, mint régebben, amikor egy semmihez sem mérhető "szimplás hosszúkávé" nélkül nem telhetett el nap. Na persze, nem a kávézó hibája ez, mert még ma is ugyanolyan hibátlan a kávé, ízletes a zsíroskenyér és családias a koncepció, ahogy az emeleti falakon sokasodnak az aláírások, a filcrajzok. Azt hiszem, a "Kisszimpla" örökké az a hangulatos, bohém és nagyszerű kocsma-kávézó marad, ami a kezdetek kezdetén volt.

Egy teljes véletlen folytán estünk be ide először, a nagytestvérét a Szimpla Kert-et kerestük a mellékutcákon bolyongva, csak a címet nem tudtuk, így ide tértünk be, hogy megkérdezzük, és végül is egy süppedős kanapé beszippantott minket egy sör erejére. A hangulat igazán „romkocsmás”, a görbülő hajópadló, az össze-vissza berendezés és a puha, színes fények, viszont az új utóneve, a Kávézó sokkal inkább találó, hiszen sokkal inkább békésebb csendes beszélgetésekre van kitalálva a hely, arra viszont keresve se találhatunk jobbat a környéken.