H. Zsuzsanna

H. Zsuzsanna

15 értékelés

Berekfürdői Termál- és Strandfürdő

Megérkezésünkkor már a fürdő bejáratánál hangulatos szökőkút és gyógyvizes kút fogadott bennünket. A belépő ára reális volt a fürdő szolgáltatásaihoz viszonyítva. A fagyis karszalagot, melyet viselve egész nap ki és bejárhat az ember a fürdőbe, még másnap is viseltem, mert nem volt szívem azt levenni magamról. Emlékeztetett a fantasztikus élményekre, melyek a fürdőben vártak ránk. A hidegvizes úszómedencében, melynek egyik vége sekélyebb, a másik pedig ha jól emlékszem 240 cm mélységű volt, úszni és játszani is lehet. Elég nagy a medence a szivacslabdázáshoz, a strandlabdázáshoz és mindenfajta játékhoz. Aki dögönyöztetni szeretné magát, az itt azt is megteheti. Ráadásul stílszerűen a medence partján található teknősbékák szájából kaphatja a vállnak, deréknak, hátnak áldásos alázuhanó mennyei vizes áldást. Aki nem félti a haját a "vizesedéstől", az a vízesés alatt találhat enyhülést a forróságban. De a medence szélein található kígyók szájából is vízsugár kígyózik messzire a vízpart túlsó szegletéig. A fröcskölést és pacskolást megunva a gyógymedencét megcélozva, több hőfok közül választhattunk és mivel adott a gyógyvízben tartózkodás ajánlott ideje, a medence oldalán lévő digitális és hagyományos órákon is ellenőrizhettük az aktuális időt. Ráadásul a tűző napsütésben is lehettünk árnyékban a medencében, mivel a felett egyes részeken tető szolgálta ezirányú kényelmünket. A víz olyan selymes volt, hogy aznap már nem is fürödtem, hogy minél több maradjon a bőrömön és táplálja azt. Másnap reggel azt vettem észre, hogy megpuhította és ellaposította egy mellkasi vágásomat, ahol a seb keloidosan gyógyult. Ez az eredmény idáig csak injekciózás által volt elérhető, de a gyógyvíz beavatkozás nélkül hozta ugyanazt az eredményt. Az árnyas helyek és a füvesített hatalmas részek kényelmes és nem zsúfolt, komfortos érzést keltettek. A vendéglátóegységek minden igényt kielégítettek, hiszen volt itt napi menü, bőséges halválaszték, a strandhangulathoz hozzátartozó lángos és még egy becsengetős cukrászda is, ami cukrászüzem lehetett, hiszen a süteményeket az ott dolgozó alkalmazott felsorolása alapján lehetett kérni. A bazársoron szintén megtalálható volt gyerekkorom slágere is, a nyakba akaszthatós pénztárca és minden strandon szükséges kellék. Majdnem vettünk papucsot is, de sajnos végül mégsem volt olyan, ami minden kívánalmamnak megfelelt volna. Szégyelltem is magam, mivel végigpróbáltam a kínálatot, és az ár is teljesen elfogadható volt, de mégsem vettem semmit. Bár az eladók nem éreztették rosszallásukat, én azért a bazársort elkerülve közlekedtem mégis a nap hátralevő részében. A strandnak olyan volt a hangulata, mint a hajdúszoboszlói strandnak még gyerekkoromban, amikor is még élhető volt és nem volt túlépítve, túlzsúfolva és amit imádtam. A gyógyvíz semmi mással össze nem téveszthető illata és a hely hangulata elvarázsolt. Nem kevésbé Berekfürdő polgármesteri hivatalának bejárata előtti romantikus és ízlésesen megtervezett virágos kertje. Hazafelé még hoztunk egy palackkal a fürdő előtti kútból folyó gyógyvízből. Irigylésre méltó az itt lakók fürdőzése, mivel ugyanebből a kútból a helyi lakosok hatalmas kannákban viszik haza a kádjukba a gyógyító vizet. Hazaérve, senkit sem kellett altatni, kellemes fáradtság járta át az ember végtagjait és egész testét egy ilyen nap után. Kiváló gyógykúra lehet annak, akinek van lehetősége több napot is eltölteni itt.

Hasznos ez a vélemény? Igen

Minimanufaktúra és Múzeum

Herendre a Múzeum miatt látogattunk el. Rendkívül érdekes volt megtekinteni a kezdetekben és a ma is gyártott porcelánokat. A levegőben ott volt a történelem. Mintha csak életre keltek volna az elmúlt századok és évtizedek. A profizmus és a minőség mind a mai napig "védjegyei" az itt gyártott termékeknek. Mindezt tökéletesen kiegészíti a gyártási folyamatot bemutató idegenvezetés és a gyár történetét ismertető, légkondicionált moziteremben bemutatott dokumentumfilm. A jegy árában még egy kávé vagy üdítő is benne van. Ráadásul rendkívül kedves gesztus a múzeum részéről, hogy ajándékkal kedveskedtek a női látogatóknak. Legyen meglepetés, hogy mivel! Minket levettek ezzel a lábunkról! Ráadásul ki az, akit ne érdekelne, hogy milyen herendi porcelánokból eszik Vilmos herceg és Kate Middleton valamint más világhírességek. Mindez és még sok más érdekesség is kiderül a kiállítás megtekintése során.

Hasznos ez a vélemény? Igen

Hortobágyi Csárda

A Hortobágyi Csárda a Világörökség és bátran állíthatom, hogy Nemzeti Örökségünk része is. A hétvégén egy közel hetven fős csoporttal hagytunk ott nem kevés pénzt. Előre bejelentett csoportként több más, időben előre eltervezett egyik program volt a Kilenclyukú híd lábánál elköltött ebéd. A magyaros nótákhoz igazán lelkiismeretesen húzta a fülünkbe a cigány, így a valódi és alkalmi, de annál lelkesebb nótaénekeseink is igazán jól érezték magukat „Lenn a délibábos Hortobágyon”. Még a szomszédos asztaloknál ülő németeknek is „eljárt” a lába, s „könnyű volt az ő Katájukat is táncba vinni”. A nemcsak szívet, de a hátunkat is melengető és szemet gyönyörködtető hagyományos cserépkályha, a gyönyörűen felújított Hortobágyi Csárda és a Csárdamúzeum elvarázsolt bennünket. Nem úgy a kiszolgálás. Egyik szomjas vendégtársunk hosszas várakozás után viccesen szóvá tette torkának szárazságát az egyik pincérnek, mire a pincér nem igazán jó vendéglátó módjára nem hogy elnézést nem kért, hanem kikérte magának ahogy ő hívta a „balhézást”, mivel hogy neki is csak két keze van. Kérdem én, egy profitorientált, ráadásul nemzeti értéknek számító helyen így kell-e megbecsülni, netalán megtartani a vendégeket. Igencsak meg kellett küzdenünk az elfogyasztott étkek és legurított italok megfizetésért is. Többen is próbálkoztak közülünk hatást gyakorolni rájuk, hogy ne csupán egy fizetős pincér legyen egy vendégekkel teli csárdában, mivel minket az ebéd után még vár a Puszta, és az előre időre megtervezett programok. Gondoltam megkérdezem én is, mikor tudunk fizetni, de kérdésre kérdést kaptam válaszul: „ Talán nem elégedett a kiszolgálással?” Akkor már vicces kedvemben voltam én is, és megjegyeztem, hogy ha itt nem kell fizetni, akkor mit szólnak ha egyesével elhagyjuk a csárdát? A válasz: „Ahogy gondolja.” Na én ezt azért mégsem gondoltam, azt viszont igen, hogy egy viszonylag színvonalas szolgáltatást ezzel elrontani nem vall profi hozzáállásra. Mert programszervezői tapasztalataim és tanulmányaim is azt a mondást igazolják: Minden jó, ha jó a vége.

Hasznos ez a vélemény? Igen

Harrer Csokoládémühely és Cukrászda

Stílus, minőség, egyediség, sokszínűség. Mindez egy helyen, a Harrerben.
A Harrer csokoládéműhely és cukrászda Sopronban, lélegzetelállító környezetben, egyedülálló csokoládékóstolási programmal várja a minőségi csokoládé iránt elkötelezett csokirajongókat. Itt aztán kóstolgathatsz kedved szerint.

Én is megtettem, s őrülten szerelmes lettem. Minden stimmelt. A nagy Ő-nél a kifinomultság érzékiséggel, ugyanakkor játékossággal és sokszínűséggel párosult. Vágyódásomat meg sem próbáltam titkolni szerelmem tárgya előtt, így neki nem csupán ezt, hanem a felé irányuló állandó kóstolgatásaimat is tűrnie kellett. Márpedig ki az, aki szereti ha kóstolgatják? Nos, Ő az. Bátran felkínálja magát, hiszen büszke lehet minden egyes porcikájára, alkotóelemére, belső tulajdonságára.
Nem csoda hát, hogy már régóta terveztem ezt a találkozást. Az elmúlt hétvégén nyílt erre lehetőségem, amikor is ellátogathattam szülőházába, a nagy múltra visszatekintő és méltán híres Harrer Csokoládéműhelybe és Cukrászdába, Sopronba. Itt egyedülálló módon kerülhettem kapcsolatba vele, azaz a Harrer csokoládéval. Nem volt még hely az országban, ahol a csokoládékóstoltatás, mint program ilyen hatással lett volna rám. A citromfű ízű trüffelgolyó valódi különlegesség volt az üdvözlőitalként felszolgált pezsgőben, és kíváncsivá tette ízlelőbimbóimat a még rám váró ízélmények iránt.

Csak nézel mint a moziban

A bemutatóterembe lépve megszámlálhatatlan mennyiségű és helyről származó kakaóbabtöret és különböző mértékben feldolgozott csokoládé várt. Csak néztem mint a moziban, és ezt nem csak átvitt értelemben kell érteni. Egy, a kakaóbab származásáról és feldolgozási módjairól szóló kisfilm levetítése révén mélyedhettem el ugyanis ebben a csodás csokis világban. A látványműhelyre hatalmas üvegfalon keresztül csodálkozhattam rá. Az elméleti „oktatást” követte a gyakorlat, az ízek felfedezése. Alkalmi csokiszakértőként a még szinte teljesen feldolgozatlan és kesernyés ízű kakaóbaboktól kezdve a különböző stádiumokban lévő csokoládékon keresztül a már kész és ízesített csokoládékig mindent próbáltam végigkóstolni.

Van az a mennyiség

Megfogadtam, hogy mindenképpen leeszem a csokikóstolás egyébként teljesen elfogadható árát, bár legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy lesz az a csokimennyiség, amit én ne tudnék majd elpusztítani. Pedig volt. A mennyiség és a bő kínálat feladta a leckét. A választékban olyan különlegességek szerepeltek, mint a válogatott alapanyagokból készülő tört és táblás csokoládék, a rózsás, a tonkababos, a boros, a chilis-narancsos és még számos egyedi és kiváló minőségű csokoládé. S ha ezek után még nem kaptam csokimérgezést, akkor ott voltak a csokiszökőkútban megmártózott gyümölcsök, és legvégül egy pohár különleges Harrer forrócsoki. A boldogsághormonok csak úgy tomboltak aznap bennem.
Hát csoda, hogy szerelmes lettem?

Hasznos ez a vélemény? Igen

Perkovátz-Ház

A Perkovátz-ház sokáig egy misztikus hely volt számomra. A család egyik ismerőse, Sopronba „szakadt” lányát meglátogatva szerezte arról élményeit, s Debrecenbe hazatérve sokat hallottuk, hogy: Hja, a Perkovátz- ház, na az már valami. Nevéből kiindulva, először azt gondoltam, valamilyen múzeum, vagy bemutatóház lehet, s sokáig ebben a tudatban is éltem. A nyáron azonban Sopronban nyaraltam, s a belvárosban sétálva egyszer csak megláttam a feliratot: Perkovátz-ház. Egy működő étterem homlokzatán volt olvasható a név. Annyira megörültem felfedezésemnek, hogy rögtön mobiltelefont ragadtam, és elújságoltam a család barátjának a nagy hírt, miszerint itt állok a Perkovátz-ház előtt. Hadd örüljön ő is.:) Miután kielégítettem hírközlési ambícióimat, úgy gondoltam belülről is megtekintem a vendéglátóegységet. Odabent egy viktoriánus hangulatú földszinti vendégtéret találtam, mely az angolszász szokásokat tükrözte és ahol boxok és sarkok szolgálták a meghitt hangulatot. A barátságos környezet ugyanilyen kiszolgálással párosult, mert mondanom sem kell, hogy ha már ott voltam, ki is próbáltam az éttermet. A pincérek pont a megfelelő módon voltak udvariasak, azaz nem bizalmaskodtak, s érezte a vendég azt az jó értelemben vett alázatot részükről, melyet egy igényes vendéglátóhelyen elvár az ember. Az étlap bőséges és minden igényt kielégítő választékával, egyedi ajánlataival szintén azonnal elnyerte tetszésemet. Bizalmat szavaztam a tatárbeefsteaknek, melyet csak kipróbált helyen vagy olyan étteremben eszem, amelyet minőségileg és „tisztaságügyileg” is kifogástalannak találok. Emellett megkóstoltuk a napi menüt , a benne található desszert miatt, és ettünk főételt és levest is. Nem kellett csalódnunk. Nem csak a tálalás volt tökéletes, hanem a felszolgált ételek is. Ezek után nem volt számomra titok többé, mitől vált messze földön híressé a Perkovátz-ház.

Hasznos ez a vélemény? Igen

Déri Múzeum

Erre még maga Munkácsy is befizetett volna

A Déri múzeum Munkácsy termének ajtaja mögött három felbecsülhetetlen értékű festmény „rejtőzik”. Az ember áhítattal telve torpan meg egy pillanatra, mikor a terembe lépve megpillantja a Krisztus szenvedéstörténetét ábrázoló monumentális méretű Munkácsy képeket, melyeket még maga az alkotó sem láthatott így együtt. Halála után közel száz évet kellett volna még arra várnia a festőnek, s Debrecenbe a Déri múzeumba látogatnia, hogy a Krisztus-trilógiát egyben is láthassa.

Munkácsy Mihály ezt már nem, mi azonban megtehettük, s magával ragadott bennünket a hely hangulata. Az ez évtől elérhető és választható fényjátékkal egybekötött bibliai vagy művészettörténeti témájú tárlatvezetésnek köszönhetően a szemünk előtt kelt életre a szenvedélyes festő. Úgy elragadta a hév, hogy ecset helyett a kezével hordta fel a vászonra a festéket vagy éppen a keresztre kötve fényképeztette magát, hogy így tanulmányozhassa a keresztre feszített test anatómiáját. A Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce homo kortalan alkotások, hiszen örök emberi érzésekről és drámai ellentétekről vallanak festői eszközök segítségével. A tárlat a trilógián keresztül Munkácsy világlátásába is bepillantást enged, s elkalauzol bennünket a világhíres realista festőóriás életébe. Munkácsy olyan közel került hozzánk e művei által, hogy már-már éreztük az alkotó személyes jelenlétét, s megborzongtunk, mert azt éreztük, ő vezet bennünket a monumentális alkotások között. E különös érzésre nincs magyarázat, az azonban biztos, hogy Dallos Sándor "Aranyecset" és "A nap szerelmese" című életrajzi regényének főszereplőjének szelleme mind a mai napig velünk van a Déri múzeum Munkácsy termében alkotásai révén.

Hasznos ez a vélemény? Igen

Látóképi Csárda

A halászlé sűrű, a libamáj ízes, a palacsinta húsos

Itt már a betyárok is szívesen időztek, nem különben a fáradt vagy éhes utazó. Én is szívesen betérek egy jó kis halászlére, libamájra, vagy egy hortobágyi húsos palacsintára. A halászlé sűrű, a libamáj ízes, a palacsinta húsos.:) A magyaros ízek garantáltak, ezért gyakran kiautózom Debrecenből a 11 km-re, a 33-as út mellett található csárdába. Az árak azonban olyan magasak lettek, hogy nem biztos, hogy a közeljövőben ezt megteszem. Ráadásul jó időben kedvezőtlenül hat az itt tapasztalható sűrű „légyjárás” is az étvágyamra. Igaz, a menü magyaros jellege ellenére fitnessnek mondható, mivel a rovaroknak köszönhetően rögtön le is dolgozzuk a kalóriákat egy jó kis virtusos verbunkost előadva, melynek csapkodós mozdulatai itt nem toborzásra, hanem a legyek távol tartására szolgálnak. Magánszámainkkal pedig nem csak a többi vendég számára kínálunk programot, hanem a csárdában levő látó kép mögött még talán most is a pandúrok elől bujkáló Rózsa Sándornak is, aki mind a mai napig jól szórakozhat magánszámainkon.

(javított változat, mert még mindig nem találom, hol lehet javítani, vagy véleményt törölni a rendszerben)

Hasznos ez a vélemény? Igen

Szamos Marcipán Múzeum Cukrászda

Egy sosem elég

Sziasztok, XY vagyok, minőségi süteményista.:) Már ha van ilyen kategória. S hogy erre mikor jöttem rá? Mikor megláttam és megkóstoltam a Szamos Marcipán Múzeum Cukrászda süteményválasztékát. Az oly bőséges és szemet gyönyörködtető volt, hogy először tanácstalanul álltam az üvegpult előtt. Kétségbeesetten járattam a szemem a csábító tortaszeleteken, melyek mindegyikét azonnal kipróbáltam volna. Hogyan fogok én ebből választani? -kérdeztem magamtól. Egyik sem volt érdemes arra, hogy csak kirakati darab maradjon.
-Egyél meg, egyél meg!-kiabálta az Eszterházy torta, mire a Mandula torta kívánatos mandulaforgácsait kezdte minden szemérem nélkül billegetni előttem. A Marcipán torta erre sértődötten fordította felém nyálcsordító marcipánrétegeit, mert hogy néz az ki, hogy a Marcipán cukrászdában ne ő legyen a sztár. A többiek sem tétlenkedtek eközben. A csábításban profi csapat minden tagja kihasználta egyéni vonzerejét, s valódi megpróbáltatás volt nemet mondani az aszalt szilvás, nugátos, csokis gyönyörűségnek, a Szatmári szilvatortának éppúgy, ahogy a rumtól kissé csábosan becsípett Gesztenyetortának, vagy a hűsítően frissítő jégzselés Citromtortának.
Na de nem is adták magukat olcsón a sztárok, akik tisztában voltak értékeikkel. A legjobban képzett „plasztikai sebész” keze dolgozott rajtuk a piacon található legjobbnak kikiáltott, minőségi anyagokat felhasználva. De ha a minőség garantált, szívesebben fizet az ember lánya. S mivel nekem egy sosem elég, ezért három versenyző (Eszterházy torta, Mandula torta, Marcipán torta) is dobogóra, azaz a tányéromra, majd holtversenyben a hasamba került. Győztesnek pedig magamat kiáltottam ki, mert ilyen tartalmas tortamennyiséget elfogyasztani, akármilyen díjnyertes süteményekről is legyen szó, még nekem is kihívás volt. Édes kihívás.

Hasznos ez a vélemény? Igen

Mignon Cukrászda

Sok-sok éve, mikor még gyakran összejárt a nagy család, nem telhetett el úgy ünnep, hogy a keresztanyám ne hozott volna egy orosz krémtortát a Szabó Pál utcáról, azaz a Mignon Cukrászdából. Bár kötelező volt a tortaevés, de mégis oly édes, hiszen a könnyű, habos csodáért mindenki rajongott. Ma már minden családi kötelezettség nélkül, saját magam is gyakran látogatom a cukrászdát és odáig vagyok a csokis csodáért, a világon is kuriózumnak számító caraque nevű süteményükért .
Az előző véleményhez a Mignon cukrászdáról véletlenül a facebook címemmel léptem be, azt törölni fogom.

Hasznos ez a vélemény? Igen

Mignon Cukrászda

Mignon Cukrászda

Nincs olyan tősgyökeres debreceni polgár, aki ne ismerné a város Szabó Pálját. Pedig Szabó Pál nem egy személy, s ráadásul is nem is így hívják. A Mignon Cukrászdát nevezik így a cívisek, akik ha különleges és kiváló minőségű finomságra vágynak, csak ennyit mondanak: Megyek a Szabó Pálra. Az utca neve ma már szinte egyet jelent a cukrászdával. Kíváncsiak voltunk a kertvárosi övezetben fekvő hely sikerének titkára, ezért mi is kipróbáltuk azt.

Mintha csak jó barátokhoz érkeztünk volna vendégségbe. A kertvárosi környezet, a Mignon családi ház jellege és a vendégek számára nyitva hagyott kapu ezt az érzést keltette bennünk. A ház előtt kialakított parkolóban sorakozó biciklik és autók pedig arról tanúskodtak, hogy nem mi leszünk az egyedüli vendégek. A barátságos és vidám narancsba „öltöztetett” teraszon azonban most nem ültünk le csevegni, hanem rögtön az üvegajtón túl rejtőző belső teret, valamint a szemet gyönyörködtető süteményeket és bonbonokat vettük górcső alá. A szellősen elhelyezett körasztalok mellett elhelyezett hófehér fotelekből méregettük az édességeket és a többi vendéget, akik magabiztosan, már ismerve a legtöbb terméket, elvitelre vásároltak a gazdag kínálatból. Velük ellentétben mi, a csak itt, egyedi recept alapján készülő belga csokis vagy gyümölcsös csodák mellett a hagyományos, mindenhol megtalálható finomságok összetevőiről is részletesen kikérdeztük a mosolygós és készséges eladónőket, akik mind türelemből, mind szaktudásból kiállták a próbát. Ráadásul a mindent tudni akaró vendégen túl a cukrászda felkészült a lisztérzékenyekre is, mivel többféle gluténmentes édesség is kínálta magát a vitrinekben. A változatosság azonban nem csupán a kínálatra, hanem az árakra is jellemző volt. A mennyei ízű egyedi tortaszeletek és a legjobb alapanyagokból készülő finomságok élvezetéért mélyen a zsebünkbe kellett nyúlnunk, ugyanakkor találtunk olyan jó minőségű süteményt is, melyért csupán 110 Ft-ot fizettünk.
S bár voltak rendkívül ízletes mignonok is a kínálatban, úgy gondoljuk, hogy a cukrászda mégis inkább francia eredetű nevének jelentésével (kedves, finom, szerethető) hozható kapcsolatba.

Kedvencünk: A cukrászdában készülő caraque nevű sütemény.

Jó, ha tudod: A caraque francia topcukrászok választékában található és mesterkurzusokon lehet elsajátítani a készítését. Még külhonban is a különleges kínálatban szerepel.

Hasznos ez a vélemény? Igen

0 Lista

Még több »

0 Fénykép

Még több »
Még nincs fénykép

0 Kedvenc hely

Még több »
Még nincsen kedvenc hely