Kcsaba
Vélemények, értékelések (30)
Császár-Komjádi Sportuszoda
A Császár–Komjádi Uszoda a magyar úszó- és vízilabdasport egyik fellegvára, több úszóiskola és pólóklub is működik benne, és rendszeresek itt a vízilabdameccsek és úszóversenyek. Ennek köszönhetően a fedett rész a nagyközönség elől el van zárva, marad a kinti három medence: egy 50 és egy 25 méteres, illetve egy gyermekmedence. Utóbbi kettőt október és május között sátor fedi, de ezekben is többnyire úszótanfolyamok vannak, így a hobbiúszók számára marad a kinti ötvenes. Ezt a medencét télen fűtik, úgyhogy bármikor lehet benne úszni, más kérdés, hogy a nagy hidegben a medencébe ki- és főleg bemenni nem a legkellemesebb. Ennél is nagyobb baj, hogy a medence ritkán van takarítva, így az alja tiszta koszos, és egy idő után összefüggő zöld foltok keletkeznek rajta. Emellett a férfiöltöző borzalmas állapotban van, a szekrények kívül-belül graffitisek, sokuk használhatatlan, és előfordul, hogy a lakatra is várni kell, többségét ugyanis ellopták. A vécébe nem szívesen tér be az ember, szappant és kéztörlőt ne is keressünk. Az uszodában – mivel elsősorban nem a nagyközönség igényeit akarják kiszolgálni – a medencén vagy a zuhanyzón kívül más szolgáltatások nem nagyon vannak, vagy éppen fizetni kell értük. A jegyek és a 10 alkalmas bérletek árban nagyjából középkategóriát képviselnek, amit azonban a pénzünkért kapunk, az ár/érték arányban nem nagyon éri meg. Előnye viszont, hogy jól megközelíthető, hiszen nem messze van a Margit híd budai hídfőjétől.
Szkéné Színház
A Szkéné Színház a Műegyetem főépületében található, egy színházteremből és egy előcsarnokból áll, ahol a színházi büfé üzemel. A színház különböző független színtársulatok játszóhelye, így például a Nézőművészeti Kft.-é, a Vádlié, a Neptun Brigádé, de mindenekelőtt Pintér Béla és Társulatáé, amely ma a legnépszerűbb független színházi társulat hazánkban. Az ő előadásaik állandóan teltházzal mennek, még padokon és párnákon is ülnek olykor emberek. Több előadásban is láthatjuk itt Kapát és Pepét, azaz Mucsi Zoltánt és Sherer Pétert. A színházat elsősorban fiatalok látogatják, őket a 20%-os diákjeggyel is igyekeznek becsábítani, sőt, a Műegyetem hallgatói még kedvezményesebben válthatnak jegyet. Bár a speciális helyszín miatt a színház nem tud igazi közösségi térként funkcionálni, már jóval az előadások előtt megtelik az előcsarnok iszogató és beszélgető emberekkel. Egyértelműen nagyon fontos művészi törekvések helyszíne a színház, reméljük, még jó sokáig fennmarad.
Pintér Béla és Társulata
Pintér Béla és Társulata ma az ország vezető független vagy alternatív színházi társulata. Központja a Műegyetemen található Szkéné Színházban van, de olykor a Trafóban is feltűnnek. A társulat előadásait a társulatvezető, Pintér Béla írja és rendezi, és minden darabban játszik is. Régebbi előadásaikat is folyton műsoron tartják, évadonként egy-egy új darabbal jelentkeznek. Legnagyobb sikerük a Parasztopera, amely már túl van a 250. előadáson is, ez egy magyar népdalzenére komponált opera, egyben nagyon vicces tragikomédia. Másik zenés előadásuk a II. világháború idején játszódó Gyévuska. Nagy sikerrel játsszák továbbá A sütemények királynője, az Anyám orra vagy éppen a Kaisers TV, Ungarn című előadásokat. A jegyeket jó előre érdemes megvenni, mert nagyon gyorsan, egy hónappal korábban elfogynak, minden előadásukra óriási az érdeklődés, időnként padokon és párnákon is ül a közönség. Aki egy Pintér Béla-előadást látott, az biztos, hogy többet is látni akar, ezt tapasztalatból tudom. A darabok egyszerre humorosak és komolyak, állandó stíluskeveredés jellemzi őket, a zene és a tánc legalább olyan fontos részei az előadásoknak, mint a szöveg és a történet. Az állandó társulaton kívül az utóbbi két bemutatóban vendégszerepelt Mucsi Zoltán, illetve Csákányi Eszter is.
Daubner Cukrászda
Az általam ismertek közül a legjobb cukrászda, ezt bizton állíthatom. Itt egész egyszerűen minden sütemény finom, még az is, amit más cukrászdában eszembe nem jutna megenni. Nagyon nagy választék van különböző tortákban, pogácsákban és fagylaltban, és ami a legfontosabb, nem mű alapanyagokból készülnek, hanem eredetiekből. Itt a lekvár tényleg gyümölcsből van, és ez érződik is a lekváros süteményeken, ahogy a csokikrém is csokoládéból, a tejszínhab is tejszínből van. És mindemellett az árak egyáltalán nem magasak: kétszázvalamennyi forintért például isteni Sacher-szeletet lehet kapni. Két kisebb hibája van: a cukrászda nagyon kicsi, illetve nagyon sokan járnak ide, ez a két dolog pedig nagyon nehezen jön össze. Így jó sokat kell sorban állni, és a karácsony előtti időszakban előfordulhat, hogy be sem fér az ember. De megéri kivárni a sort, ilyen jó süteményeket ilyen jó áron sehol nem kapni.
Katona József Színház
A Katona József Színház 2012-ben ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját, és a jubileumra a színház belső tere teljesen megújult. Az épületet visszabontották az eredeti falakig, így tágas tér nyílt a színház előterében, a szocreál ihletésű stílust pedig modern stílus váltotta fel. Itt az előtérben új kávézó is nyílt, cashless kávézó, azaz az előadások idejét leszámítva csak kártyával lehet fizetni. (Mondjuk nem látom be, hogy ennek mi az előnye.) Ugyancsak nyílt egy kisebb könyvesbolt, a ruhatár pedig az alagsorba került, és önkiszolgáló lett. A Katonának három játszóhelye van: a nagyszínpad és a mini stúdiószínpad, a Sufni, az eddig leírt Petőfi Sándor utcai épületben található, a kamaraszínpad, a Kamra, pedig a Ferenciek terén, egy ház pincéjében. A Katona ma az ország egyik legjobb színháza, komoly nemzetközi tekintélyt is kivívott, számos jelentős előadás született itt. Most is megbízható minőségben hozza tető alá előadásait, olyan ismert rendezőkkel, mint Máté Gábor (igazgató), Zsámbéki Gábor (alapító és volt igazható), Ascher Tamás (főrendező) vagy Gothár Péter. A társulatban megtaláljuk többek között Nagy Ervint, Fekete Ernőt, Fullajtár Andreát, Ónodi Esztert és Haumann Pétert. Aki minőségi színházi élményre vágyik, az a Katonában nem fog csalódni.
Radnóti Miklós Színház
A Radnóti Színház a Nagymező utcában, jól megközelíthető helyen fekvő kis kamaraszínház. Mind a színpada, mind a nézőtere meglehetősen szűkös, így elsősorban kamaradarabok bemutatására alkalmas. A színház előtere is kicsi, télen alig fér el itt a közönség. Leginkább szórakoztató művészszínházként definiálható, egyszerre vannak benne ugyanis a nagyobb közönségnek szánt vígjátékok (Bolha a fülbe, Naftalin) és az egy szűkebb rétegnek szánt komoly előadások (Vágyvillamos, Kurázsi mama és gyermekei). A színház láthatóan kialakította a maga közönségét, az előadások rendszeresen teltházakkal mennek. A jegyárak megfizethetőek, és mindenhonnan jól lehet látni. Bár a színvonal ingadozó, van egy-két kiemelkedő előadás, és a nézhető középszernél nem adják alább. A színészekért magukért is érdemes elmenni az előadásokra, itt játszik Bálint András, aki egyben a színház igazgatója évtizedek óta, Kováts Adél, Szávai Viktória vagy Szervét Tibor.
Örkény István Színház
Az Örkény Színház ma Budapest egyik legszínvonalasabb művészszínháza, egykor a Madách kamaraszínházaként működött, néhány éve önállósodott Mácsai Pál vezetésével. A színház komolyan veszi névadóját, Örkény Istvánt, így elsősorban groteszk, abszurd, szatirikus darabokat visz színre, többnyire vígjátékokat, de a komolyabb daraboktól sem riad vissza. Az előadások megbízhatóan jó minőségűek, ennek köszönhetően a színház kialakította a maga közönségét, akik rendre megnézik az előadásokat, így azok sokáig nem kerülnek le a műsorról. A színház nézőtere nem túl nagy, a sorok között meglehetősen szűkös a hely, ez a magasabb embereknek nem feltétlenül kényelmes. A színpad is kicsi, ennek megfelelően látványos előadásokra ne számítsunk, többnyire prózai kamaradarabokat láthatunk. A jegyek megfizethető árúak, és az utolsó sorokból is jól lehet látni. A társulatban olyan ismert színészek vannak, mint Mácsai Pál (ő egyben az igazgató és sok előadás rendezője), Pogány Judit, Für Anikó, Csuja Imre vagy Debreczeny Csaba.
Nemzeti Színház
A Nemzeti Színház talán az ország legproblematikusabb színháza, vélhetően azért, mert mindenkinek más elképzelései vannak azzal kapcsolatban, milyen legyen egy „nemzeti” színház. A színház igazgatója, a hivatali idejét lassan kitöltő Alföldi Róbert állandóan a viták kereszttüzébe kerül, elsősorban színházeszményét kifogásolják. A színvonalas előadások és az állandó telt házak, az egy hónappal korábban elkelő jegyek azonban azt bizonyítják, hogy Alföldi jól csinálja, ami csinál, és hogy jelentős nézői igény van erre. A repertoár talán minden más színháznál gazdagabb, futnak itt magyar klasszikusok modern feldolgozásban (Csongor és Tünde, Az ember tragédiája, Bánk bán), világirodalmi klasszikusok (Hamlet, Tartuffe, Három nővér), kortárs magyar darabok (Magyar ünnep, Én vagyok a Te) és kortárs külföldiek (A jég, Angyalok Amerikában). A Nemzetiben rengeteg híres színész játszik, nagy öregek, mint Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari, Molnár Piroska, Sinkó László, Hollósi Frigyes, és fiatalabbak, mint Stohl András, Nagy Zsolt, Péterfy Bori, Schell Judit, Szabó Kimmel Tamás, és persze a középgeneráció: Kulka János, Udvaros Dorottya, Gáspár Sándor. A Nemzetibe érdemes elmenni, mert érdekes, izgalmas, olykor megbotránkoztató, de csak ritkán unalmas vagy semmitmondó. A jegyárak olykor elég magasak, ezért érdemes bérletet váltani, de minden hónap 11-én 20%-os kedvezmény jár a jegyekre.
Vígszínház
Én már vagy tíz éve látogatom rendszeresen a Vígszínház előadásait, és sajnos egyre inkább a színvonal romlását érzékelem. Mivel az ország – azt hiszem – legnagyobb befogadó terű színházáról van szó, így muszáj közönségcsalogató előadásokkal szolgálni, de ezáltal az előadások egyre kommerszebbek és gyengébbek lesznek. Pedig fantasztikus színészgárdával büszkélkedhet a színház Kern Andrástól Börcsök Enikőn át Fesztbaum Béláig, és persze Eszenyi Enikőig, az igazgatóig. Eszenyi egyébként nagyon ügyesen propagálja a színházat, és az előadások nem is foghíjasok, sőt egyes előadások már nagyon-nagyon régóta mennek, például a több évtizede futó Padlás. A színház legfelső szintjén lévő Házi Színpadon ugyanakkor minőségibb előadásokra is futja. Érdemes elmenni az évadkezdő nyílt napokra, mert ilyenkor bekukkanthatunk a kulisszák mögé, és egy ilyen nagy színházban ez kiváltképp nagy élmény. Maga az épület egyébként gyönyörű kívül-belül. A jegyek változatos árúak, a földszinten elég drága ülni, a karzat viszont nagyon olcsó (diákok ide fél áron válthatnak jegyet), csak alig lát valamit onnan az ember. Aki a könnyed előadásokat szereti, annak mindenképpen ajánlható a Vígszínház.
Mányoki úti Uszoda
A Mányoki úti Uszodában minden kicsi: kicsi az úszómedence, kicsi a szauna, kicsi az öltöző. Az árak viszont magasak, ami nem is csoda, mert a gazdag budai polgárok pénztárcájához lettek szabva. Ehhez képest nem túl sok szolgáltatás jár, illetve bizonyos szolgáltatások fizetősek, és nem olcsók. A szaunáért ugyan nem kell fizetni, de időnként várni kell, hogy bejusson az ember. Öt fő befogadására alkalmas, még szerencse, hogy külön van egy a női, illetve a férfi öltözőben. (A szaunában egyébként mindig érdekes beszélgetések fültanúja lehet az ember, mert a gazdag vállalkozók itt beszélik meg egymással ügyes-bajos dolgaikat.) A medence mindössze öt sávos, ezért ha sokan vannak, vagy két sávot úszóedzés foglal le, nagyon nehéz úszni. A két méternél is alacsonyabb vízállás miatt pedig iszonyúan hullámzik a víz. Tapasztalataim szerint péntek délutánonként vannak a legkevesebben, ilyenkor viszonylag jól lehet úszni. Szerencsére ki van jelölve egy lassú, illetve egy gyors sáv, így a nyugdíjas nénik és a gyorsúszók nem zavarják egymást, bár néha egy-két élményúszó eltéveszti a házszámot, és a gyors sávban akadályozza a haladni szándékozókat.