Palacsintát csakis a Nagyi palacsintázójában eszek, annál finomabbat ugyanis sehol sem ettem még itt Budapesten. Rendkívüli választékkal találkozhatsz, ha betérsz a Batthyányi téri éttermükbe. Van ott minden, édes és sós, milánóival vagy bolognai szósszal töltött, de ha nutellásat szeretnél enni azt is megtalálod. Válaszd bármelyiket is, igazán laktató lesz, garantáltan jól fogsz lakni tőle.
Kérheted elvitelre, de megeheted ott is. Ha éppen arra vágysz, hogy egy baráti csevely közepette jóllakj, akkor nincs más dolgod, mint felkeresni ezt a helyet. A palacsinta árak közel olyanok, mint például a strandon, sőt akár még olcsóbbak is. Az igazi húzóerőt ebben a helyben a hangulatosság és a hatalmas választék adja. Nem tudtam még olyan palacsintát kérni, amit ne kaptam volna meg. A kedvencem a banános- nutellás, az valami hihetetlenül finom. Mindenképpen meg kell egyszer kóstolnod.

Ez a hely egyszerűen megunhatatlan, és még nem találkoztam olyannal, aki ne kedvelte volna – beleértve a külföldi ismerőseimet is, akiknél ugye teljesen másmilyen a palacsinta, és akik először egy kicsit félnek is, mert itt olyan töltelékekkel is találkozhatnak, amilyennel eddig még sosem. Imádom, hogy hatalmas a kínálat, és hogy sose tudom eldönteni, hogy mit is válasszak - persze aztán hosszú elmélkedés után szinte mindig ugyanazok mellett döntök:). Emellett szerintem még gyors is, hiába van sor, az hamar lemegy, ráadásul még olcsó is, párszáz forintért teljesen jól be lehet kajálni. Azt már kicsit sajnálom, hogy nem nagyobb, hiszen ülőhelyre sokszor kell várni, a lenti székek-asztalok meg nem is túl kényelmesek… Egy tipp: a „Minden mehet rá?” kérdésre a válasz természetesen az, hogy igen!

Hova megy az ember, ha hajnalban megéhezik (és esetleg épp palacsintára fáj a foga)? Hát persze, hogy Nagyihoz. A legjobb, ha viszünk magunkkal még egy-két havert/ismerőst/barátot/csajt/pasit/kollégát, mert az egészen biztos, hogy tekergőző sor fogad majd minket, de aki kivárja, nem fogja megbánni. Itt tényleg nagymama-benyomású palacsintát kapunk: nem a legtökéletesebb a világon, de kit zavar, a nagymamánké sem az (hacsak nem mesterszakács, ez esetben pardon). Mi többször kértük már elvitelre, hogy otthon egy pillanat alatt magunkba tömjük a palikat, de részemről jobban szeretek maradni és beülni (ha van hely), mert maga az étterem is hangulatos. Mi mást lehetne mondani egy olyan igazi legendáról, mint a Nagyi?

Végre egy hely, ahol nincs "büfésnéni effektus", azaz, ha már a kiszolgáló egyben pénztáros is, nem a pénzes kezével nyúl az ételhez. Nagy a sor, de megéri várni, ha már otthon nem volt 15 percünk összedobni egy pár palit. Bár, a Nagyis palacsintához nemcsak 15 perc és a hagyományos hozzávalók, töltelékek kellenek, hanem ízlés szerint csoki reszelék, meggyszósz, tejberizs... Igen, van tejberizses is! Ár-érték arányban abszolút elfogadható (persze kinek mekkora a pénztárcája/bendője), szóval érdemes érte leszállni a 2-es metróról.

Nem csak az édességmániásoknak kedvez a palacsintázó. Sós palacsintákból is széles választékkal rendelkezik. Kísérletező kedvűek akár az egész étlapot végigkóstolhatják, ha tudják, de 3 darab palacsintával bőven jól lehet lakni. Ami a palacsintakedvelőknek külön öröm, hogy nem spórolnak a töltelékkel és, hogy mindezt megfizethető áron kapjuk szintén nem elhanyagolható. Megkockáztatom, hogy Budapesten itt lehet a legolcsóbban édességhez jutni. Szemfülesnek kell lennünk, ha helyben szeretnénk elfogyasztani a finomságokat, mivel az üzlet központi elhelyezkedése miatt mindig nagy benne a forgalom. Nyáron kültéri asztalokat is biztosítanak, de ha jön a hideg csak bent lehet szószerint helyre vadászni. A sok vendég ellenére hangulatossága miatt ideális randi helyszín.

A Nagyinál mindig hosszú a sor, de ezt általában nem bánom, mert amíg várakozom, van időm végigolvasni az étlapot, és bizony hosszú időbe telik, amíg dönteni tudok a sok ínycsiklandó töltelék között. Általában egy sós és egy édes palacsintát is kérni szoktam. Nagy adagokat adnak, így ez bőven elég, és az édes palacsintákra lehet kérni csokiszórást meg meggyet.
Tetszik, hogy faasztalok vannak, bár a bárszékek nem a legkényelmesebbek, és az a felirat is kissé ijesztő, hogy vigyázzunk az értékeinkre, miközben a táskámat, kabátomat nem is tudom rendesen lepakolni. Tetszik az emeleti részbe vájt kör alakú rész és a kovácsoltvas korlát, de mindig eszembe jut, hogy ha az a lyuk nem lenne, talán több asztal elférne.
A kiszolgálás általában pörög, viszont azt nem szeretem, amikor a pult alatt töltik meg a palacsintát. Valószínűleg ennek a helyhiány az oka, mégis furán fest. Olyan is volt már, hogy melegítőnadrágban voltak a dolgozók, ez sem túl esztétikus. Éjszaka még sosem tévedtem be ide, de jó ötletnek tartom, hogy akkor is nyitva tartanak.
A palacsintában sosem csalódtam, az áruk is baráti. Viszont egyszer kipróbáltam a krumplit, semmi különleges nem volt benne, és úgy éreztem, jobb lett volna, ha inkább palacsintát veszek az árából.

Palacsinta: liszt, tojás, szódavíz, tej, só. Bekeverd, sütöd, sodrod, vagy leugrasz a Nagyiba és betolsz pár pallert. Bőséges a választék, de kulináris orgazmust ne várj. A tészta sem nem vékony, sem nem vastag, sem nem ropogós, igaz nem is mirelit. Sóstól az édesen át a rakott palacsintáig van minden. A kiszolgálás gyors, mondhatnám automatikus, gépes. A töltelékben nincs belga kakaó, vagy orosz kaviár, sem Tomme De Savoie, az ízek egyszerűek. A gyors kiszolgálás néha a minőség rovására megy: a rövid ideig melegített bolognais palacsinta hidegen nem az igazi, sőt. Kérheted elvitelre is, de az egészről Mable klasszikus , cinikus megjegyzése jut eszembe a Csengetett Mylordból, amikor Missis Lipton szalonnabőrt adott neki, hogy hazavigye és főzzön abból: "Az finom lesz..."

Egy sajtos, egy sonkás, egy mexikói-húsos, két diós, egy kókuszos és egy kakaós – kapom az ebédlistát a kollégáktól. Ma rajtam a sor, hogy átmenjek Nagyi Palacsintázójába és harapnivalót hozzak éhes munkatársaimnak. Begyűjtöm a készpénzt, az utalványokat és indulok át a szomszédba. Az eladók kedvesen fogadnak, felsorolom a kívánságaimat, ők pedig villámsebesen nekilátnak a palacsinták elkészítésének. A kezükön műanyag kesztyű, csak ezzel nyúlnak az ételhez. Vajon hány palacsintát sodornak, görgetnek, töltenek meg egy nap? Sietniük kell a munkával, mert mögöttem már kígyózik a tömeg, fiatalok, idősek, magyarok és külföldiek várják türelmesen, hogy sorra kerüljenek. Amíg álldogálnak, van idejük végiggondolni, mit válasszanak, ugyanis nagyon bőséges a kínálat. Édes, sós, rakott palacsinták többféle ízesítéssel és töltelékkel, valamint egészben sült vagy töltött krumpli. Ember legyen a talpán, aki néhány perc alatt dönteni tud. Általában én rendelek egy sós és egy édes palacsintát is, ez felér egy főétellel és desszerttel. A sós palacsinták egyébként kifejezetten laktatóak, szerencsére nem spórolnak a töltelékkel. Na, de most már rohannom kell, mert kihűl a kollégák palacsinta-ebédje!

A Nagyinál nem kifinomult gasztronómiái utazásban lesz részünk, ez amolyan – nem véletlen a névválasztás! – „visszatérés a gyermekkorból jól ismert ízekhez”-típusú dolog. Hiszen a palacsinta az palacsinta, édesen, sósan, töltve, töltetlenül, húsosan vagy vega módon, mindenhogyan szeretjük. Árai a maga kategóriájában teljesen elfogadhatóak, nem véletlen, hogy a palacsintázó mindig tele van diákokkal. Rengeteg töltelékkel és különböző kreatívan összeválogatott „menükben” is rendelhetők a kis tésztagöngyölegek, amiket, ha nem akarunk sokat költeni, klasszikus módon szódavízzel öblíthetünk le. Reggel, délben és este is remek megoldás lehet a korgó gyomorra, függetlenül attól, hogy édesszájúak vagyunk-e vagy valami tartalmasabbal akarjuk éhségünket csillapítani, itt biztosan találunk valami fogunkra valót.

Rengetegszer megyek el a Nagyi Palacsintázója mellett a Széna és a Batthyány tereken. Gyakran be is térek, mert bizony számomra itt adják a város legfinomabb desszertjét, ami oly annyira laktató, hogy ha reggel nyolckor eszik egyet az ember, még délután sem lesz éhes!
Az ízlelőbimbók mennyországa nem is kerül sokba, csupán 160-220 forintban „fáj” egy darab. Ez pedig budapesti viszonylatban igencsak olcsónak számít. Igaz, ami igaz, hogy az árért csak a finom palacsintát kapjuk, a kényelmet már nem. Az egyszerű fabútorokkal berendezett palacsintázóról mindig egy hangulatos, fából épült, vendéglő jut az eszembe, ami örök hótakaróval borított hegyvidéken várja az átfagyott vendégeket. A baj csak az, hogy sajnos nagyon kevés az asztal ahhoz képest, hogy mennyien szeretnének itt enni, ezért a nap 24 órájában nyitva tartó helyre csak korán, vagy későn érdemes menni. Ebéd és vacsoraidőben lehetetlen helyet találni. De ez legyen a legnagyobb probléma!
Ha valaki olcsón akar nagyon laktató édességet, akkor biztosan a Nagyi az ő helye! Csak ajánlani tudom.

Maga a palacsintázó ötlet jó is lenne, de az eladó hölgyek lekezelően viselkednek mindenkivel és egy mosolyt sem képesek megereszteni. Rejtély, hogy mi alapján választják ki őket, de 2 éve, amióta oda járok, mindig más a kiszolgáló, de a stílus ugyanaz. A székek túl magasan vannak, ahogy az asztal is, így kényelmetlen, főleg ha az ember még táskát is visz magával. Az emeleten bár jobb helyek lennének, olyan szűk a felfelé vezető lépcső, hogy csak ritka esetekben vállalkozom arra, hogy felegyensúlyozzak a tálcámmal. A palacsinta finom, viszont tűzforróra melegítik a mikróban, ezért 10 percig kell fújnom, mire ehető lesz. A díszítés kárpótol, nem számítanak fel extrát érte, így porcukor, meggy és csokiszórat is kérhető.

A higiénia kritikán aluli.
Ezért be is zárták nemrégiben.
Sajnálom, mert régebben nagyon jó hely volt.

Bár nem olcsó, de ha igazán finom palacsintát szeretnék enni, nem sajnálom a pénzt!

A legjobb palacsinták itt kaphatók, pedig csak véletlenül tértünk be.

Finoma a palik, olcsó!
Igazi retrós hangulat.

Nem túl drága, a palacsinták finomak. Csúcsidőben (ebéd, vacsora) sokan szoktak lenni..