Életem legfinomabb gesztenyepüréjét ettem a Harrer Csokiműhelyben. Frissen előttem préselték, hatalmas adagban, körülötte a tejszínhab nem volt túl édes, éppen a legjobb. És mindenhez kaptunk egy kis pohár enyhe szódavizet, mint a régi kávéházakban. A felszolgálók nett öltözete, udvarias, kedves mosolya elragadó volt. Az üzemlátogatás pedig egyszerűen fejedelmi, de erről majd legközelebb.

Nagyon finomak a csokoládéik,a sütik is többnyire ízletesek,nem csak mutatósak. Azonban a legutóbbi vásárlás alkalmával megkérdeztem az eladó hölgyet,hogy mi van a süteményben,amelyet meg szeretnék vásárolni. Nagyjából felsorolta, és amikor konkrétan rákérdeztem,hogy dió van e benne, rávágta,hogy nincs. Kétszer kérdeztem rá. Hazavittem a szerzeményt. Volt benne dió. Nagyon örülhetnek ők is, hogy mielôtt megkóstolta az, akinek vettem, előkóstoltam én. Ugyanis ő erősen allergiás a dióra . Azt gondolom, hogy egy ilyen nevü hely nem engedhet meg magának efféle nem törődömséget. Komoly baj lehetett volna belőle.

Pécsen jártunk ősszel a Zsolnay negyedben, és az ottani Boltok utcájában lévő csokiárusnál találkoztunk először a Harrer csokoládéval. Már akkor elhatároztuk, hogy ha legközelebb Sopronba látogatunk, okvetlenül megnézzük ezt a csokiüzemet közelebbről is..na és persze a csokikat :) Ez most, decemberben következett be. Előre bejelentkeztünk kóstolásra és üzemlátogatásra. A kicsit borsos ár elgondolkoztatott, de végül a gyomrunkra hallgattunk.... Sajnos magát az üzemet elég nehezen találtuk meg, de mivel időben indultunk, így nem volt ezzel gond. Az üzlet nem túl nagy, de nagyon széles a választék, mindenki megtalálja a kedvére való finomságot.

A kóstolás nagyon szuper volt. rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg a csokoládé készítésről és finomabbnál finomabb csokoládékat kóstolhattunk. Mindenki megtalálta a maga szerelmét :) Apa elsősorban az egészmogyorósra és a mákosra esküszik, de persze a pálinkával és a whiskyvel ízesített is elnyerte a tetszését. A legkisebb a fehércsokit és az ízesítetteket (eper, citrom, narancs), valamint a színes drazsésakat majszolta előszeretettel, míg anya az étcsokiban "fulladozott", jöhetett a mexikói, a chilis-narancsos és a málnás is bőven! A csokiszökőkútba mártott gyümölcsök pedig mindenkit rabul ejtettek! Az alma, a kivi, a banán versenyezve értek a szánkban célt :) S a végén az édes ízeket leöblítettük egy pohár finom málnás forrócsokival!

Természetesen kb a belépő árát még otthagytuk az üzletben, hiszen ki tudott volna ellenállni a csokiba mártott mogyorónak, a mexikói vagy a narancsos-chilis táblának, nem is említve a dínófigurás tejcsokit, és persze az étcsokiba mártott narancs és citrom is velünk akart jönni!

S ha valaha is azt gondoltam, hogy nincs az a csokimennyiség, melytől az ötéves fiam eltelne...kijelenthetem, hogy tévedtem! :)....bár este azért még meg kellett bontanom az étcsokis narancsot, persze csak az íze kedvéért :P

Stílus, minőség, egyediség, sokszínűség. Mindez egy helyen, a Harrerben.
A Harrer csokoládéműhely és cukrászda Sopronban, lélegzetelállító környezetben, egyedülálló csokoládékóstolási programmal várja a minőségi csokoládé iránt elkötelezett csokirajongókat. Itt aztán kóstolgathatsz kedved szerint.

Én is megtettem, s őrülten szerelmes lettem. Minden stimmelt. A nagy Ő-nél a kifinomultság érzékiséggel, ugyanakkor játékossággal és sokszínűséggel párosult. Vágyódásomat meg sem próbáltam titkolni szerelmem tárgya előtt, így neki nem csupán ezt, hanem a felé irányuló állandó kóstolgatásaimat is tűrnie kellett. Márpedig ki az, aki szereti ha kóstolgatják? Nos, Ő az. Bátran felkínálja magát, hiszen büszke lehet minden egyes porcikájára, alkotóelemére, belső tulajdonságára.
Nem csoda hát, hogy már régóta terveztem ezt a találkozást. Az elmúlt hétvégén nyílt erre lehetőségem, amikor is ellátogathattam szülőházába, a nagy múltra visszatekintő és méltán híres Harrer Csokoládéműhelybe és Cukrászdába, Sopronba. Itt egyedülálló módon kerülhettem kapcsolatba vele, azaz a Harrer csokoládéval. Nem volt még hely az országban, ahol a csokoládékóstoltatás, mint program ilyen hatással lett volna rám. A citromfű ízű trüffelgolyó valódi különlegesség volt az üdvözlőitalként felszolgált pezsgőben, és kíváncsivá tette ízlelőbimbóimat a még rám váró ízélmények iránt.

Csak nézel mint a moziban

A bemutatóterembe lépve megszámlálhatatlan mennyiségű és helyről származó kakaóbabtöret és különböző mértékben feldolgozott csokoládé várt. Csak néztem mint a moziban, és ezt nem csak átvitt értelemben kell érteni. Egy, a kakaóbab származásáról és feldolgozási módjairól szóló kisfilm levetítése révén mélyedhettem el ugyanis ebben a csodás csokis világban. A látványműhelyre hatalmas üvegfalon keresztül csodálkozhattam rá. Az elméleti „oktatást” követte a gyakorlat, az ízek felfedezése. Alkalmi csokiszakértőként a még szinte teljesen feldolgozatlan és kesernyés ízű kakaóbaboktól kezdve a különböző stádiumokban lévő csokoládékon keresztül a már kész és ízesített csokoládékig mindent próbáltam végigkóstolni.

Van az a mennyiség

Megfogadtam, hogy mindenképpen leeszem a csokikóstolás egyébként teljesen elfogadható árát, bár legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy lesz az a csokimennyiség, amit én ne tudnék majd elpusztítani. Pedig volt. A mennyiség és a bő kínálat feladta a leckét. A választékban olyan különlegességek szerepeltek, mint a válogatott alapanyagokból készülő tört és táblás csokoládék, a rózsás, a tonkababos, a boros, a chilis-narancsos és még számos egyedi és kiváló minőségű csokoládé. S ha ezek után még nem kaptam csokimérgezést, akkor ott voltak a csokiszökőkútban megmártózott gyümölcsök, és legvégül egy pohár különleges Harrer forrócsoki. A boldogsághormonok csak úgy tomboltak aznap bennem.
Hát csoda, hogy szerelmes lettem?