Bevallom elég félve indultam el, mert azt mesélték a helyről, hogy a kaja pocsék, a berendezés ijesztő. Nos, nem tudom, hogy hol volt az, aki ezt mondta, de biztos, hogy összekeverte egy másik étteremmel a Dzsungelt.
Megérkezve elég viccesnek találtam a hely kinézetét, és igazán oda kellett figyelnem, hogy a lépcsőn ne essek le a magas sarkú cipőmben.
Az Óceán terem nagyon érdekesen nézett ki, főleg azzal kagylókkal díszített falaival. Minden elismerésem annak, aki csinálta, na meg annak is, aki azokat a hatalmas, és csodaszép akváriumokat takarítja! : )
Egyedül a világítás nem tetszett. Romantikázó pároknak ideális, de mást, mint engem is, elálmosít.
A gyümölcslevest csak ajánlani tudom, mert nagyon finom volt, ahogy a húsos tál is.
A desszertet sajnos nem tudtam megvárni, mert a másnapi korán kelés, és fejfájás miatt, előbb eljöttem, de legközelebb bepótolom, mert biztos lesz legközelebb!

Kívülről semmitmondó, szinte meg sem találni a bejáratot, a feliratok inkább elbizonytalanítanak. A lépcsőn lefelé már dereng, hogy ez egy étterem. Az Óceán teremben volt foglalva a helyünk, három ragyogóan tiszta akvárium különböző halakkal, méretes tengeri sünnel. Rengeteg kagyló, csiga beleragasztva a falba, felettünk pedig úszó cápák felfestve. A helyes pincérnő gyorsan lerendezte a társaság minden kívánságát, nálam megakadtunk, mert az étlapon talált sok és imponáló változatosságban szereplő ínyenc sörök közül rendeltem volna. Még most sem tudom, hogy tényleg nem volt sem kubai, sem guinness sör, vagy csak a pénztárcámat akarta kímélni. A választott, cipóban tálalt fokhagymaleves kifogástalan volt, még jó, hogy nem ettem meg az egészet, mert utána hatalmas fatálakon iszonyatos mennyiségű főételt kaptunk. Mondjuk a félhomályban nehezen tudtam megállapítani, hogy mi micsoda, de finom volt. Esélyünk sem volt megenni az egészet. A desszertet sajnos ki kellett hagynom, de úgyis elmegyek még egyszer-kétszer, meg szeretnék kóstolni a különlegességekből is párat, kicsit restellem, de érdekel a kenguru-steak, a struccgulyás és a krokodil. Akkor viszont a kalóz-teremben fogunk ülni, az tetszett legjobban. Az ételek elnevezései fantáziásak, pl. Pórul járt Gá. Viszont van sült oldalas, csülök is, persze nem ilyen póriasan leírva. A terem iszonyú levegőtlen, nagyon meleg volt. A mellékhelyiségbe kimenni kisebb kaland, az ember nagyon félve lépeget az üvegpadlón és nem tudja, a lába elé nézzen, vagy megnézze a többi helyiséget. A kiszolgálással a sörös bizonytalanságtól eltekintve nem volt gond. Az árak arányosak a környezettel és az ételek minőségével, nem elrugaszkodottak, bármilyen ünnepi alkalomra tökéletesen megfelelő hely.

Én azon gondolkoztam végig, hogy az Óceán terem falára vajon mennyi idő volt felrakni azt a rengeteg szép kagylót, ami egyébként különösen jó ötlet. De szemeztem a nagy szúrós, állítólag tengeri sünnel is. A zene pedig jól illett a növények hullámzásához az akváriumban. Egészen megnyugtató közeg. De nem csak halat kapni ám!:)
A remek kis környezet kielemzése után az ételeket is volt lehetőségem tüzetesebben megvizsgálni. A fokhagymakrémleves legalább olyan finom volt, mint a saját hagymakrémlevesem, tehát elégedett voltam vele. A húsos tálak láttán azonban kicsit megrémültem, ezen tényleg csak hús van meg krumpli? Kicsit hiányoltam belőle a változatosságot, de ez legyen a legnagyobb problémám. Hozzáteszem, a végén addig túrtam a tálat, míg sikerült kiásnom néhány grillezett gombácskát az aljáról...
Összességében azért kicsit bánom, hogy évek óta csak kívülről csodáltam a Dzsungelt egészen eddig, de sosem merészkedtem be. Ti ne essetek ebbe a hibába!:)

Pincehelyiség, több részes, jómagam az óceános részben jártam. A plafonon bálnák, gyilkos bálnák a falakon nagy akváriumok bennük érdekes növények és halak. A falakon talán kagylók és egy hajóskapitány gyerekkori ámbráscet állkapcsa. Nyomott félhomály és szellőzetlenség már csak az hiányzott, hogy vagy a Cápa zenéje, vagy a Mody Dick Pokolrock című örökbecsűje szóljon folyamat. A padlón taposható üveg alatt tengeri kütyük és homok, az asztalokon ugyanez a megoldás, csak ott képek vannak az üveg alatt. Tipikus manifesztuma annak, amikor az elképzelés és a kisipari megoldás találkozik. Ennyit a külcsínről, jöjjön a belbecs. A kiszolgálás kedves és figyelmes és gyors is, leszámítva, hogy a rosé hosszúlépést vizespohárban utoljára Újpesten a Kisrablóban szervírozták így. Leves, főétel, desszert, haladjunk hát ebben a sorrendben. Fokhagymakrémleves cipóban. Ez nekem nagyon ízlett, elég meleg volt és frissen "merített", a cipót nem áztatta el a lé. A második fogás nagy tálakon érkezett, mivel nagyobb társasággal voltam, így az adagokat elosztották az asztalok között. Az igényesen megtálalt fatálon volt minden: sült, rántott, kacsacomb, csülök, oldalas és zöldségfélék, plusz párolt káposzta. A hús részleg szinte hibátlan volt, talán a csülök bőre ropoghatott volna, de üsse kavics. A köretként feladott steak burgonya kiváló volt, a petrezselymes krumpliból nem ettem, nálam az egyik hús volt a másik körete. A párolt, vagy grillezett zöldségeket nem találták el: grillezettnek túl zsíros volt, pároltnak meg "nyers". Kiemelném viszont a párolt káposztát, amit remekül eltalálták, olyannyira, hogy egymagam majdnem megettem három ember adagját. Desszertnek máktortát választottam mascarponekrémmel. Kicsit száraznak találtam a krémet pedig kevésbé egyneműnek, de semmiképpen nem mondanám rossznak. Összegezve. Fontos a külső is, de a belső talán fontosabb, ugyanis lehet egy lepukkant restiben is kiváló körömpörköltet enni. Aki szereti a dzsungel filinget és a hasát is, annak ideális választás lehet.

A Dzsungel étterem azoknak a kedvenc helye, akik egy Disney rajzfilm háttérképei előtt szeretik elfogyasztani hatalmas tál lakomájukat. Mi magyaros, nem túl fantáziadúsan elkészített húshegyeket kaptunk – és még szerencse, hogy az Óceán teremben foglaltunk helyet, mert különben véres szafarit vizionáltam volna az egyébként békés, csak a magnózene által háborított picehelyiségbe. (Az étlap egyébként még kenguruból készített fogást is tartalmaz!) Cousteau kapitánnyal nem találkoztunk, vagy csak nem ismertük fel a gyenge megvilágításban. Határozottan állatkerti érzésem volt a helyen, amit a fülledtég is felerősített. Az én kedvenc helyem nem ilyen – ott apró, gazdag ízvilágú falatkákat adnak, kilátással. Mégha ezért a véleményemért az óriáskerékre is száműznek pirított szöcskelábat eszegetni…

Az első Véleménykommandó találkozó helyszíne. Jó ehhez a körhöz tartozni. Maga a helyszín is lehetőséget adott arra, hogy ez a csapat összfogjon és egy olyat alkosson, amit sokan követni fognak.
Nem vártam semmit a helyszíntől. A fogadtatás őszinte és barátságos volt. Figyeltek a pincérek a gyors és precíz kiszolgálásra. Még én is megkaptam a vega külön tálamat. Nagyon finom a fokhagyma leves cipóban és a brownie fagyival is felejthetetlen volt. A vegyes tálak, melyek a húsfalóknak kedveztek istenien néztek ki és mennyiségben is meghaladták az emberi léptékeket. Nem maradt senki éhesen és még a "dog bag"pack is jól lakott. :) Szerintem ma a Kommandónak nem volt ebéd problémája. Köszönjük a lehetőséget és a meghívást a "kozelben.hu"-nak

Még csak egyszer voltam, de valószínű a kedvenc helyem lesz, a környezet lenyűgöző, az ételek fantasztikusak, gondolkodom, hogy az osztálytalálkozót itt kellene megszervezni.

Az Óceán teremben voltunk óriási akváriumokkal és rengeteg kagylóval, a helynek kétségtelenül van hangulata, azonban a sötétség, illetve a levegő hiánya egy idő után nyomasztó és fárasztó volt. A társaság és az ételek azonban kárpótoltak. A fokhagymakrémleves és a máktorta nem hagyott kívánnivalót maga után, a főétel (vegyes tál) ízletes volt és tetemes mennyiségű. A pincérek kedvesek, segédletükkel érkezés után két perccel már át is rendeztük a termet.

A Dzsungel étteremben most először jártam, de teljesen lenyűgözött a hely. Egyből ez lett az egyik kedvenc éttermem. Különleges hely nagyon, ötletesen van kialakítva, finomak az ételek, és nagyon nagy adagot adnak. Mellékelek 2 képet is  párom gyümölcslevest evett, én pedig fokhagymakrém levest és hihetetlen finom volt mindkettő. A főétel vegyes tál volt, de én csak fűszeres sajttal töltött sertéskarajt ettem steak burgonyával, ami hihetetlen finom volt. 3 személyre hozták, de csatlakozva az előttem szólóhoz, sokkal több személy lakott volna jól belőle. A főétel vegyes tál volt. Desszeretnek somlóit kértem, és ebben sem csalódtam, mert isteni finom volt. Ha nagy lakomára lenne igényünk, akkor nagyon szívesen mennék ide, mert bőséges adagokat szolgálnak fel.

A véleménytalálkozó következő helyszíne a Dzsungel Café volt. Elképesztő hely. A berendezés tényleg aprólékosan adja vissza az őserdőt, a tenger mélyét, a Szaharát és a kalóztanyát. A talajba és a falba akváriumok, terráriumok vannak építve, itt tényleg a lábak elé kell nézni. Az akváriumok csodálatosak, egy kisebb Tropicarium a hely. Az ételek isteniek voltak. A gyümölcslevesben vanília fagylalt is volt, ilyet még nem is ettem korábban. A főételt egy hivatalosan három személyes tálban szolgálták fel, amiből egy 5-6 fős család is jól lakott volna. Desszertnek máktortát ettem mascarpone krémmel, ami épp hogy lecsúszott az előzmények után. Nekem a máktorta kissé száraz volt, még a krém ellenére is. A pincérnő igazán kedves volt és gyors. Toldit megszégyenítve vitte a fatálakat. Abszolút ajánlom, különleges élmény!

A helyszín különleges.
Az ételek finomak és laktatóak.
Egyedül azt sajnálom, hogy 3x jártam és egyszer se volt krokodil :)

Ha egy finom vacsora elköltése közben szeretnénk különleges környezetben lenni, akkor az egyik legjobb választás a Dzsungel étterem és kávézó. Négy terem közül választhatunk, eltölthetjük az estét a sivatagban, a tengeren, a dzsungel mélyén, vagy a tenger fenekén is. Minden terem, más és más étlapot kínál. És míg a sivatagban lassan kúszó gyíkok figyelik minden mozdulatunkat a terrárium üvege mogul, addig a tenger teremben színes halak kavalkádja gondoskodik a jó hangulatról. Az egyik igen kedvelt finomság, a Fekete Gyöngy Szelleme. Vagyis, vadas vaddisznósült, pirított krumplinudlival és marinált rókagombával tálalva, tejföllel öntözve. Ezt bátran ajánlom bárkinek.

Tény, hogy a Dzsungel egy rendkívül exkluzív hely, és roppant ízlésesen van berendezve, ám az árak önmagukért beszélnek. Ha csak iszogatni szeretnénk a barátainkkal egy jót, és azt szeretnénk, hogy buszjegyre is maradjon a nap végén, akkor nem ajánlom ezt a helyet, mivel az árak elég borsosak. Egy kifejezetten hangulatos báros rész gondoskodik az italozók igényeiről (amely egyben a karaoke helyszíne is), ám az éttermi részen is megtalálhatjuk a számításunkat, amennyiben ebédelni vagy vacsorázni szeretnénk egy kiadósat. A koktélok és alkoholos különlegességek terén első osztályú a hely, és mivel a Jókai utcában van, ezért a megközelítése sem okozhat különösebb gondot. Egyszer mindenképpen érdemes ellátogatni ide.

A Jókai utcai gasztronómiai tengerből kiemelkedik a Dzsungel étterem: az ilyen helyekre szokták azt mondani, hogy megér miden fillért, amit ráköltesz, és ebben az esetben az összeg nem is túl borsos, hiszen a kaják abszolút árban vannak a belváros többi, kevésbé különleges étterméhez képest is. Én a dzsungel tematikájú teremben voltam, és teljesen hiteles volt a környezet: zöld növények, csordogáló patak, kedvünkre nézelődhetünk, amíg a rendelésünkre várunk. Az étlap igazi kuriózumokat rejteget: a bevállalósabbak kipróbálhatják például a krokodil- vagy strucchusit, de a tradicionális ízekre vágyók sem maradnak éhesek. Az én Édes természet fantázianevű ételkreálmányom például teljesen ártalmatlan, de baromi ízletes, kiváló minőségű barackos, mézes sült pulykamellet takart, fahéjas rizzsel.

Egy hely, ahol egyszerre léphetünk be a kalózok izgalmas világába, merülhetünk le a varázslatos óceán mélyére, róhatjuk a végeláthatatlan szavannát, vagy bujkálhatunk a – névadó – dzsungel indái között. Egy étterem, négy helyszín, négy eltérő, különleges érzés. A berendezés páratlan, ilyen remek hangulatú helyen még soha nem jártam korábban. Gyerekek és felnőttek számára egyaránt lenyűgöző élmény. Szerencsére a kiszolgálás, és az ételek minősége sem okozott csalódást. Az étlapon, a hangulatot fokozandó, a termek tematikájához illeszkedő fantázianevekkel ellátva találjuk az ételeket. Mi Cousteau kapitány kedvencét, és a bujkáló ormányost próbáltuk ki, mindkettő remek választásnak bizonyult. Az ételek ízletesek, és az árak sem túlzóan borsosak (7-8 ezer forintból két ember kényelmesen megvacsorázik), az adagok hatalmasak, a kiszolgálás pedig gyors és kedves – úgy fest, a világnak ezen az egzotikus táján minden kerek!

Kapcsolatunk elején a párom szeretett volna meglepni egy különleges ebéddel, a választása pedig a Dzsungel Étteremre esett. Mondanom sem kell, hogy nem fogott mellé. Már akkor tátottam a számat, amikor beléptünk az étterembe, és akkor sem hagytam abba a fejem forgatását, amikor helyet foglaltunk a dzsungel részlegben. Garantált, hogy az ember nem unatkozik, amíg kihozzák az ételt – ami természetesen szintén tematizált -, ezért bátran ajánlanám gyermekes családoknak. Én legalábbis egészen biztosan meglepem majd egy ilyen ebéddel a csemetémet. Addig is éljenek a kalózok és a dzsungel, a szavanna és az óceán összes lakója!

Milyen a jó étterem? Legyen finom az étel, tisztaság vegyen körül és udvarias személyzet. De van még valami, ami ugyanilyen fontos. Legyen különleges a hely. Mit ér az ízletes étel, ha a környezet, ahol fogyasztod sivár, unalmas, hétköznapi? Teljen a várakozás érdekes közegben. A Dzsungel étteremben minden adott egy kivételes étkezéshez. Ha belépünk a vendéglőbe, eldönthetjük, melyik sajátos teremben foglalunk helyet. A szavannára vágyunk kaktuszok és gyíkok közé? Esetleg a dzsungelbe nagylevelű zöld növények társaságába? Vagy egy kalózhajó fedélzetén vacsoráznánk puskaporos hordók és hajókötelek árnyékában? Talán alámerülnénk az óceán fenekére, hogy étkezés közben megismerkedhessünk a tenger mélyén megbújó állatvilággal? Bármelyik asztalhoz is ülünk, garantáltan nem fogunk unatkozni, miközben a vacsorára várunk. Már ha egyáltalán eljutunk odáig, ugyanis az étlap áttanulmányozása már önmagában is egy embert próbáló feladat. A Dzsungel étteremben az ételek fantázianevet viselnek, így az egyszerű rántott hús és somlói galuska helyett Tasmán Ördögöt, Moby Dick zsákmányát, Jack Sparrow kedvencét vagy Kalóz-mama házi krémesét kóstolhatjuk meg. Az étlapon kenguru, krokodil és strucchús is szerepel, a merészebbek nem mindennapi gasztronómiai kalandozásban vehetnek részt.